A Ruszwurm Cukrászda Budapest egyik legrégebbi és leghíresebb cukrászdája, melynek története visszanyúlik a 19. század elejére. A cukrászda a budai Várnegyed szívében található, a Szentháromság tér közelében.
A cukrászda alapítója, Ruszwurm Ferenc, 1827-ben nyitotta meg az üzletet, miután cukrásztanulmányait Bécsben végezte. A cukrászda hamar népszerűvé vált a helyi lakosok és a városba látogató turisták körében egyaránt. A cukrászda hírnevét az is növelte, hogy a Habsburg család tagjai is gyakran látogattak ide.
A Ruszwurm Cukrászda az évek során számos változáson ment keresztül, de mindvégig megőrizte hagyományos hangulatát és receptjeit. Az üzlet belső berendezése jelentős részben még az eredeti, 19. századi bútorokkal és berendezésekkel rendelkezik, így a látogatók számára egyfajta időutazást is kínál.
A cukrászda különösen híres a tradicionális magyar süteményekről, mint például a krémes, a Dobos tortáról vagy a Somlói galuskáról. Emellett számos más sütemény és kávékülönlegesség is megtalálható a kínálatukban.
A Ruszwurm Cukrászda nem csupán a finom süteményei miatt vált ismertté, hanem azért is, mert a múlt századok hangulatát és a cukrászmesterség hagyományait őrzi meg. Ez teszi a cukrászdát Budapest egyik kihagyhatatlan látványosságává mind a helyi lakosok, mind a turisták számára.
A Ruszwurm Cukrászda történetében két jelentős esemény, az 1848-as forradalom és a II. világháború különleges kihívásokat jelentett. Ezek az időszakok rendkívüli hatással voltak Budapestre és üzleteire, beleértve a cukrászdákat is.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején Budapest, így a Várnegyed is, fontos szerepet játszott az eseményekben. Ebben az időszakban a cukrászdák gyakran találkozóhelyül szolgáltak a forradalmi eszmék megvitatására és terjesztésére. A Ruszwurm is valószínűleg szemtanúja volt ezeknek a történéseknek, bár konkrét történetek vagy adatok nem maradtak fenn arról, hogy pontosan milyen szerepet töltött be a cukrászda az 1848-as események során.
A II. világháború alatt Budapest súlyos bombázásoknak és ostromnak volt kitéve, különösen a háború vége felé, 1944-1945-ben. A Várnegyed, ahol a Ruszwurm található, szintén komoly károkat szenvedett. Azonban a Ruszwurm Cukrászda, annak ellenére, hogy a környezete jelentős pusztítást szenvedett, valahogy túlélte ezt a nehéz időszakot. Az üzlet képes volt folytatni a működését a háború után.
A cukrászda működését 1827-ben kezdte meg a Szentháromság utca 7. házában, Schwabl Ferenc cukrásznak köszönhetően. Az alapító három évre rá meghalt, így Richter Lénárt vette át a helyet, aki Dunaiszky Lőrinc szobrász és egy Krautsiedler nevű asztalos segítségével gondoskodott a hely máig fennmaradt berendezéséről. Az 1846. évi halálának következtében az özvegy, majd a segéd, Müller Antal folytatta az ipart. A 48-as forradalomban való elkötelezett részvétele nyomán úgy is emlegetik, mint a „cukrászat szabadságharcosát”. Lányát Ruszwurm Vilmos vette feleségül, aki inasként tevékenykedett ott, majd később új tulajdonosként ő adta az üzlet nevét, és 1884-től 1922-ig vezette a cukrászdát. Ezután visszavonult, a hely üzemeltetését pedig Tóth Ferencre bízta, akinek sikerült fenntartania és fejlesztenie a színvonalat.
A Tóth Ferenc által kivitelezett munkát a háború bekövetkezte leépítette. Az üzletet 1945-ben, az ostrom véget értével kezdték el újra fellendíteni, amely sikerült is, egészen 1951 február 20.-ig, amikor állami fenntartás alá került. Miután az államosítás alól felszabadult, pár évre rá a cukrászdát bezárták, csak a Tárnok utcában megnyílt eszpresszót üzemeltette az I.-XII. Kerületi Vendéglátó Vállalat. Amikor a Vörösmarty cukrászda vezetői ezt megtudták, ők akarták átvenni az üzlet irányítását. Az I.-XII. Kerületi Vendéglátó Vállalat igazgatója ebbe nem egyezett bele, így 1960. augusztus 20.-án ismét kinyithatott Tóth Ferenc irányításával. Ám nem sokkal utána felmondatták.
A korábbi időkhöz mért színvonalat nem tudták fenntartani, ebben közre játszott a szakember hiány, is mivel nem voltak cukrászok. Így az is megeshetett, hogy olyan munkásokat alkalmaztak, akik már reggeltől kezdve robotoltak. Ekkor került ide Lukács István, aki a Ruszwurm-krémest ismét elkezdte készíteni Tóth Ferencen kívül. A hely az 1990-es években a rendszerváltás után beinduló privatizációs folyamat áldozata lett, ugyanis külföldi tulajdonba került, ezáltal sorsa ismételten bizonytalanná vált. Ekkor Szamos Mátyásnak fiai és unokái kibérelték (a Szamos Marcipán márka névadója), majd 1994-ben meg is vásárolták a cukrászdát. Egészen mostanáig Miklós és lányai, Lídia és Annabella vezetik az üzletet.
Jelen időben a cukrászda sajnos a bezárás felé halad, mely okairól itt olvashattok
Fő cukrászok:
- Ács Szabolcs
- Juhász József
A cikk összeállításában segített nekünk az AI és a Wikipedia
Szólj hozzá!